Matekóra előtt Bridget egy cetlit csúsztatott Matt-nek. Ez állt rajta:
"Délután 2kor találkozzunk a templom előtt. Ne késs! Bridget"
Matt örült a levélnek. Az utolsó óra után nem is ment haza, hanem a templom felé indult. Délután 1 órától ott állt és várt. Várt Bridget-re, várt a lányra, aki nem bántja, nem szidja, sőt, kedveli. És Matt is kedveli Bridget-et.
Pontosan 2 órakor Matt megpillantotta őt. Gyönyörű volt. Kék szoknyát és szintén kék blúzt viselt, a fény játszadozott hosszú, szőke haján. Matt-nek tátva maradt a szája.
- Szia Matt! - mosolygott rá a lány.
- Szia Bridget! Nagyon szép vagy! - pirult el Matt.
- Köszönöm!
És Matt újra elcsodálkozott, amikor Bridget megfogta a kezét, s elindultak a házuk felé.
Bridget-ék háza hatalmas volt. Óriási kerttel. A kertben rengeteg fa, egy kis patak és egy tavacska. Bementek a házba. A nappaliban könyvespolcok tele könyvekkel, a sarokban egy zongora.
- A szüleim nincsenek itthon. Érezd otthon magad!
Ez a mondat kicsit másféle hatással lett volna Matt-re, ha valaki más mondja. "Érezd otthon magad!" Matt otthon szokta a legrosszabbul érezni magát. De így, hogy Bridget mondta neki... így olyan hatással volt rá, mint bárki másra lett volna.
- Hozok teát és süteményt!
- Köszönöm!
Sokat beszélgettek, azaz inkább csak Bridget beszélt. Matt nem akart mesélni a családjáról vagy akár eddigi életéről. Bridget egyszer csak megszólalt:
- Nemsokára hazaérnek a szüleim, ideje indulnod. Ha akarsz, holnap is eljöhetsz.
- Nem akarlak zavarni...
- Ugyan nem zavarsz! Örülök hogy itt voltál! - azzal egy puszit nyomott Matt arcára.
A lány kikísérte Mattet, s visszament a házba. Matt pedig még sosem érezte ilyen boldognak magát!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése