Lizzie és Matt szinte minden percüket együtt töltötték. Persze csak akkor, amikor Matt apja, Larrie nem volt otthon.
Matt még aludt, amikor apja elment otthonról. Természetesen a kocsmába. Aztán amikor Matt felébredt, már ott volt vele Lizzie. A lány csinált egy szendvicset vagy főzött neki egy tojást. Aztán vagy játszottak otthon, vagy elmentek sétálni. Néha én is találkoztam velük. Leírhatatlan az a gyermeki boldogság, melyet ilyenkor lehetett látni Matt arcán. Délben hazamentek, Lizzie főzött valamit, megebédeltek, majd Matt lefeküdt aludni pár órára. Lizzie nem hagyta magára ilyenkor sem. Délután mindig sétálni mentek, betértek a kisboltba is, ahol Lizzie mindig vett Matt-nek egy csokit vagy egy cukrot. Aztán hazakísérte Matt-et, s ha szerencséje volt, még nem találta otthon Larrie-t.
Lizzie-nek általában szerencséje volt. De volt pár alkalom, amikor nem... Ilyenkor Larrie-nek dühkitörései lettek. Irigy volt. Lizzie-re. Pedig nem volt rá oka. Lizzie nem törődött volna olyan sokat Matt-el, ha Larrie gondoskodik a saját fiáról. De ő inkább az alkoholt választotta.
Egy nap Lizzie megkeresett engem. Azt mondta, Matt karján kék-zöld foltokat látott. Másnap elhozta hozzám Matt-et, s megkérdeztük tőle, hogyan szerezte a sebeit.
- Én csak leestem a lépcsőről.
Elhittük neki. Nem kellett volna. Megelőzhettük volna a bajt...
Matt 7. születésnapján Lizzie elvitte a fiút a vidámparkba. Az volt élete legszebb napja... és a legrosszabb is. Ugyanis otthon várta őt az apja, egy nadrágszíjjal felfegyverkezve...
Matt még aludt, amikor apja elment otthonról. Természetesen a kocsmába. Aztán amikor Matt felébredt, már ott volt vele Lizzie. A lány csinált egy szendvicset vagy főzött neki egy tojást. Aztán vagy játszottak otthon, vagy elmentek sétálni. Néha én is találkoztam velük. Leírhatatlan az a gyermeki boldogság, melyet ilyenkor lehetett látni Matt arcán. Délben hazamentek, Lizzie főzött valamit, megebédeltek, majd Matt lefeküdt aludni pár órára. Lizzie nem hagyta magára ilyenkor sem. Délután mindig sétálni mentek, betértek a kisboltba is, ahol Lizzie mindig vett Matt-nek egy csokit vagy egy cukrot. Aztán hazakísérte Matt-et, s ha szerencséje volt, még nem találta otthon Larrie-t.
Lizzie-nek általában szerencséje volt. De volt pár alkalom, amikor nem... Ilyenkor Larrie-nek dühkitörései lettek. Irigy volt. Lizzie-re. Pedig nem volt rá oka. Lizzie nem törődött volna olyan sokat Matt-el, ha Larrie gondoskodik a saját fiáról. De ő inkább az alkoholt választotta.
Egy nap Lizzie megkeresett engem. Azt mondta, Matt karján kék-zöld foltokat látott. Másnap elhozta hozzám Matt-et, s megkérdeztük tőle, hogyan szerezte a sebeit.
- Én csak leestem a lépcsőről.
Elhittük neki. Nem kellett volna. Megelőzhettük volna a bajt...
Matt 7. születésnapján Lizzie elvitte a fiút a vidámparkba. Az volt élete legszebb napja... és a legrosszabb is. Ugyanis otthon várta őt az apja, egy nadrágszíjjal felfegyverkezve...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése