Mattet senki sem kísérte el az iskolába. Ő pedig nem tudta, pontosan merre kell mennie. Ezért pár embertől útbaigazítást kért. Az emberek szívesen segítettek neki, megmutatták, merre van az iskola. Matt nem tudta, hogy az emberek többsége a szíve mélyén jó. Ezt itt, ebben a városben kellett megtudnia, tízévesen.
Mattnek az első osztályt kellett elkezdenie. Az osztályfőnöke, Paul Adams előre bejelentette Matt érkezését a gyerekeknek. Elmondta, hogy Matt-nek anya nélkül kellett felnőnie, és hogy nehéz gyerekkora volt, ezért legyenek vele megértőek.
De a gyermeki kegyetlenség úrrá lett rajtuk. Nem tudtak megértőek lenni. El is határozták, hogy megverik, megszégyenítik Matt-et.
Amikor Matt belépett a Szent Anna Általános Iskola 1. osztályos tantermének ajtaján, mindenki meglepődött, mert nem tudták, hogy Matt már tízéves. A gyerekek azt hitték, velük egykorú lesz, így könnyebben megverhetik, az osztályfőnök pedig meglepődött, hogy Matt eddig még nem járt iskolába.
Paul megkérte Matt-et, mutatkozzon be az osztálynak pár mondatban.
- A nevem Matt Wilson, tíz éves vagyok, és a nagyszüleimmel élek egy tengerparti házban.
- Köszönjük Matt, ülj le egy üres helyre.
Matt az utolsó padban foglalt helyet, nem ült mellette senki.
A tanítási órák rendben folytak, de tanítás után a gyerekek követték Matt-et. Elhatározták, hogy megverik, többen erősebbek. Amikor Matt egy üres utcán sétált, a gyerekek körbeállták. Matt tudta, mi fog történni. Nem is próbált meg védekezni. Már megszokta. A gyerekek pedig ököllel ütötték, voltak, akik távolabbról övekkel dobálták, s minden gyerek kiabált, s kigúnyolták, mert nem volt édesanyja, és a nagyszüleinél élt.
Amikor már Matt több helyen is vérzett, a gyerekek hazamentek. Matt pedig lassan hazasántikált, s nem mutatta meg sérüléseit a nagyszüleinek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése