3. fejezet: Egy szörnyű gyerekkor

Lizzie nem ment be a házba, mert tudta, hogy Larrie otthon van. Elköszönt Matt-től a ház előtt, s hazament.
Matt mit sem sejtve besétált az ajtón. Az egész házban sötét volt. És hideg. Matt kinyitotta a konyhaajtót, ami mögött várta őt az apja.
Matt megérezte a tömény alkoholbűzt, ami apjából áradt. De a sötétben nem látta a szíjat apja kezében... Tudta hogy az apja meg fogja verni, de nem tehetett ellene semmit. Megérdemelte. Az apjától csak lenéző, megalázó mondatokat hallott: "Senkiházi!" "Nyomorult!" "Bár meg se születtél volna!" És a legrosszabb: "Anyád miattad halt meg! Te ölted meg őt!"

Matt-nek szörnyen rosszul estek ezek a mondatok. De el kellett viselnie az apját, nem mehetett sehová.

Larrie lecsapott a szíjjal a fia hátára. A gyermek ordított a fájdalomtól. De az apja nem kegyelmezett. A következő csapás Matt lábát érte. A harmadik pedig az alkarját. Befejezésül Matt egy hatalmas pofont kapott Larrie-től. Aztán az apja visszament a kocsmába, Matt pedig álomba sírta magát...

Nem telt el nap, hogy Matt legalább egy pofont ne kapott volna apjától.

Mi pedig későn vettük észre a sebeket...

Egy alkalommal megállítottam Larrie-t az utcán.

- Larrie, beszélnünk kell.

- Mégis miről akarsz velem beszélni?

- A fiad, Matt... kicsit ügyetlen. Sokszor esik le a lépcsőről... vigyáznod kellene rá.

- Nem tehetek róla hogy leesik a lépcsőről, annak a gyereknek mindenen jár az esze, csak azon nem amin kellene...

- Azért vigyázz rá, oké?

- Persze Elijah. Vigyázok rá.

Aznap megverte Matt-et azért, amiért nem takarta el a sebeket, amiket ő okozott a fiúnak. Matt pedig már sokszor (igen, kilencévesen) az öngyilkosságán gondolkodott.