Nyugdíjas rendőr vagyok. Évekkel ezelőtt olyan eseményeknek voltam tanúja, melyekről álmodni sem tudtok.
Kezdjük a legelején. A nevem Elijah Clinton, ma New Yorkban élek. De régen... egy Atlanti-óceán-parti kis falucskában teljesítettem szolgálatot. Mivel maga a falu is kis létszámmal bírt, csak három rendőr vigyázott ott a rendre. Én és két munkatársam: Felix és Harrison. Minden jól ment... egy ideig.
Az egész 1980. június 13-án kezdődött. Természetesen pénteki nap volt. Az időjárás is félelmetes volt aznap. Az ég sötét volt, mintha éjszaka lett volna, pedig épp túl voltunk az ebédidőnkön. És akkor jött a hír: Jane Wilson megszülte gyermekét. Kisfiú. A gyermek jól van, de az anyjához mentőt kellett hívni, ami bevitte őt a legközelebbi város kórházába. Egy hét múlva újabb hír érkezett: Jane meghalt. Az egész falu gyászolta őt, mindenkihez kedves volt, soha nem tett semmi rosszat: igazi angyal volt.
Június 22-én eltemettük a falu temetőjében. Férje, Larrie Wilson nagyon jó barátom volt. A temetés után megkérdeztem tőle:
- Larrie, részvétem. Nagyon jó asszony volt. Mit fogsz csinálni?
- Nem tudom, Elijah. Nagyon fog hiányozni... de én nem tudom egyedül felnevelni a gyermeket.
- Ugyan Larrie. Majd segítünk.
És segítettünk. Volt egy Lizzie nevű fiatal lány, leginkább ő nevelte fel a gyermeket. A nevét is ő adta: Matt. Matt és Lizzie nagyon jó barátok lettek, sőt, ez több volt mint barátság: anya és fia vált belőlük.
Larrie viszont nem bírta nézni a fiatalok boldogságát, egymással való törődését, így a kocsmába menekült, s italba folytotta keserűségét.
Kezdjük a legelején. A nevem Elijah Clinton, ma New Yorkban élek. De régen... egy Atlanti-óceán-parti kis falucskában teljesítettem szolgálatot. Mivel maga a falu is kis létszámmal bírt, csak három rendőr vigyázott ott a rendre. Én és két munkatársam: Felix és Harrison. Minden jól ment... egy ideig.
Az egész 1980. június 13-án kezdődött. Természetesen pénteki nap volt. Az időjárás is félelmetes volt aznap. Az ég sötét volt, mintha éjszaka lett volna, pedig épp túl voltunk az ebédidőnkön. És akkor jött a hír: Jane Wilson megszülte gyermekét. Kisfiú. A gyermek jól van, de az anyjához mentőt kellett hívni, ami bevitte őt a legközelebbi város kórházába. Egy hét múlva újabb hír érkezett: Jane meghalt. Az egész falu gyászolta őt, mindenkihez kedves volt, soha nem tett semmi rosszat: igazi angyal volt.
Június 22-én eltemettük a falu temetőjében. Férje, Larrie Wilson nagyon jó barátom volt. A temetés után megkérdeztem tőle:
- Larrie, részvétem. Nagyon jó asszony volt. Mit fogsz csinálni?
- Nem tudom, Elijah. Nagyon fog hiányozni... de én nem tudom egyedül felnevelni a gyermeket.
- Ugyan Larrie. Majd segítünk.
És segítettünk. Volt egy Lizzie nevű fiatal lány, leginkább ő nevelte fel a gyermeket. A nevét is ő adta: Matt. Matt és Lizzie nagyon jó barátok lettek, sőt, ez több volt mint barátság: anya és fia vált belőlük.
Larrie viszont nem bírta nézni a fiatalok boldogságát, egymással való törődését, így a kocsmába menekült, s italba folytotta keserűségét.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése